MAC olimpiai bajnokai

Az egyesület sportolói eddig 38 olimpia címet szereztek a magyar sportnak. Az egyesületben olyan híres sportolók szerepeltek, mint az olimpiai bajnok vívó Berczelly Tibor, Berty László, Dr. Földes Dezső, Dr. Gerde Oszkár, Gerevich Aladár, Mészáros Ervin, Nagy Ernő, J. Piller György, Rády József, Rajcsányi László, v. Tersztyánszky Ödön, Dr. Tóth Péter, vizilabdázó Fábián, Dr. Ivády Sándor, Jeney László, Keserű Alajos, Szívós István, Dr. Tarics Sándor, Vértessy József, az atléta Németh Imre, a birkózó Bóbis Gyula, Keresztes Lajos,Lőrincz Márton, Zombori Ödön.

 

Berczelly Tibor

Berczelly Tibor (Rákospalota (ma Budapest része), 1912január 3. – Budapest, 1990október 15.) háromszoros olimpiai bajnok kardvívó,tőrvívósportlövőmesteredző.[1]

1929 és 1932 között a Ludovika Akadémia hallgatója.[1] 1930-tól a Honvéd Tiszti Vívó Klub vívója. Vívóként valamennyi fegyvernemben versenyzett. 1930-tól a honvédség tisztje, 1944-ben őrnagyi rangban leszerelt. 1934-től a magyar kardvívó válogatott tagja. 1940-ben vívómesteri oklevelet szerzett. 1945-től a Toldi Miklós SC vívója és sportlövője, 1946-tól a Csepeli MTK, 1954-töl a Budapesti Vörös Meteor vívója. 1945-ben Csepelen segédmunkás lett, majd három év múlva az MNB főfelügyelője lett.[1] 1947-től 1950-ig a magyar tőrvívó válogatott tagja. 1947-ben bekerült a magyar sportlövő válogatottba is.

1935 és 1957 között összesen huszonnyolc magyar bajnoki címet szerzett. Ő a legtöbb egyéni magyar bajnoki címet szerzett vívó. Kardvívóként negyvenhétszeres, tőrvívóként háromszoros magyar válogatottságot ért el.

„Emlékszem, egyszer elmenünk a Nemzeti Lovardába. Lent vívtak, mi pedig, két piccolo, ott ültünk a karzaton, az első sorban, a maestro [Italo Santelli ] két oldalán. Egyszer csak szólítják a következő párt: Garay-Terstyánszki. Nézem Terstyánszkit, olyan kicsi, alacsony ember volt, valahogy nem stimmelt sehogyse nekem. Rájöttem hirtelen, hogy hiszen ez fordítva áll, ez… ez… balkezes. És mondom a maestronak: maestro, kis ember lenni balkéz, mert lassan mi is úgy beszéltünk, mint ő. »Kérem piccoló, ez lenni vívás előny.« Mondom, kerem maestro, én lenni született balkéz. »Hiii!… Lenni nagy marha, miért nem mondani előbb?!« A bal kézről ragadt rám a Suta becenév.”

1955-től a Magyar Vívó Szövetség edzője, jelentős szerepe volt a magyar korosztályos versenyek elindításában. 1964-től vívó mesteredzői oklevelet szerzett. 1972-től a Budapesti Vörös Meteor vívószakosztályának edzője.

Eredményei:

  • vivásban
    • háromszoros kardcsapat olimpiai bajnok (1936, 1948, 1952)
    • kard egyéni olimpiai 3. helyezett (1952)
    • tőr csapat olimpiai 3. helyezett (1952)
    • négyszeres kardcsapat világbajnok (1937, 1951, 1953, 1954)
    • kard egyéni világbajnoki 2. helyezett (1937)
    • kard egyéni világbajnoki 3. helyezett (1954)
    • kardcsapat Európa-bajnok (1935)
    • tőrcsapat főiskolai világbajnok (1935)
    • nyolcszoros kard egyéni magyar bajnok (1939, 1941, 1943, 1944, 1949, 1950, 1951, 1952)
    • tizenegyszeres kardcsapat magyar bajnok (1935, 1938, 1941, 1943, 1944, 1946, 1948, 1949, 1952, 1954, 1957)
    • nyolcszoros tőrcsapat magyar bajnok (1940, 1941, 1942, 1944, 1947, 1949, 1950, 1954)
    • egyszeres párbajtőrcsapat magyar bajnok (1946)
  • sportlövészetben
    • csapatbajnok a nagyöbű sportpisztoly 60 lövéses versenyében (1942)

Berty László

vívás 1912, 1924

Magyar AC vívójaként sportolt. Kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, mindkét szakágban ért el nemzetközi szintű eredményeket. Az1912. évi nyári olimpiai játékokon a Fuchs Jenő, Berty László, Mészáros ErvinFöldes DezsőGerde OszkárSchenker ZoltánTóth Péter ésWerkner Lajos összeállítású magyar kardcsapattal olimpiai bajnoki címet szerzett. A magyar csapat tagjaként az 1924. évi olimpián egy ezüst- és egy bronzérmet is szerzett, egyéni versenyszámban azonban nem sikerült érmet szereznie.

Visszavonulása után a Testnevelési Főiskolán a vívás tanára, egyúttal a BSE (Budapesti Sport Egyesület), majd a Rendőrtiszti Atlétikai Club vívómestere és a Magyar Vívómester Vizsgáztató Bizottság elnöke lett.

Sírhelye az Új köztemetőben volt, de felszámolták azt.[1] Jelképes síremléke a Farkasréti temetőben található.

 

dr. Földes László

 

kardvívás 1912

 

 

 

Földes Dezső (Miskolc1880december 30. – Cleveland1950március 27.) kétszeres olimpiai bajnok vívó.

 

 

 

1900-tól a Fővárosi Vívó Club, majd a MAC (Magyar Atlétikai Club) vívója volt. Az olasz Angelo Toricelli vívómester tanítványaként kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett. Egyetlen magyar bajnoki címét tőrvívásban nyerte, de nemzetközi versenyeken jelentős sikereit kardvívásban érte el. Az 1908. évi, majd az 1912. évi nyári olimpiai játékokon is tagja volt az olimpiai bajnoki címet nyert magyar kardcsapatnak.

 

 

 

Még aktív sportolóként a budapesti egyetemen sebészi oklevelet szerzett. 1912-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba és Clevelandben szegényeknek szanatóriumot nyitott és két rendelőt tartott fenn az amerikai és a magyar negyedben is. Az 1932. évi nyári olimpiai játékokvívóversenyein zsűritagként vett részt.

 

Eredményei:

 

 

 

 

dr. Gerde Oszkár

Kardvívás 1908, 1912

Gerde Oszkár (Budapest1883július 8. – 1944október 8.) kétszeres olimpiai bajnok kardvívó.

Magyar AC kardvívójaként a Magyarországon letelepedett olasz Italo Santelli tanítványa volt. 1908 és 1912 között szerepelt a magyar válogatottban. Az 1908. évi londoni, és az 1912. évi stockholmi olimpián is tagja volt az olimpiai bajnoki címet nyert magyar kardcsapatnak.

Sportpályafutása után vívásban nemzetközi versenybíró lett. A Magyar vívó Szövetség alelnöki posztját is betöltötte. Az 1928-as olimpián a vívó-válogatott egyik szakmai vezetője volt.

Budapesten állam és jogtudományi oklevelet szerzett és visszavonulása után a Budapesti Kereskedelmi Kamara titkára volt.

1989-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

 

Gerevich AladárGerevich_Aladár

kardvívás 1932, 1936

Gerevich Aladár (Jászberény1910március 16. – Budapest1991május 14.) hétszeres olimpiai aranyérmes, harmincnégyszeres magyar bajnok vívó. Felesége: Gerevichné Bogáti-Bogen Erna olimpiai bronzérmes (1932) tőrvívó. Fiai: Gerevich Pál csapatban kétszeres olimpiai bronzérmes (1972, 1980) kardvívó, vívóedző és Gerevich György kardvívó, vívóedző.

Gerevich Aladár apja mellett – aki szintén vívott – kezdett el sportolni Miskolcon. Tehetségét korán felismerték, így hamarosan már a világhírűItalo Santelli olasz mester budapesti iskolájában vívhatott. Itt vált az Olimpiai játékok története során is kivételes bajnokká, aki 6 olimpián vett részt, és mindegyikről arannyal tért haza. Fiatalon került a magyar kardcsapatba, ahol olyan egyéniségekkel vívhatott együtt, mint az akkori legjobbnak tartott Petschauer Attila. Folyamatosan felzárkózott a csapatban vívó többi világklasszishoz, és 1948-ban már egyéniben is aranyat nyert. Bizonyára lelkesítette, hogy az első fia ugyanezen a napon született. Fiai szintén eredményes vívókká váltak. Felesége és apósa is olimpiai érmek birtokosai voltak.

Gerevich Aladár, „Ali bácsi” még 50 évesen is olimpiát nyert. Amikor megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött. Hallatlan saját eredményei mellett a nevelésben is kiemelkedő volt, tanítványai rajongtak érte.

1988-ban megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát. 1989-ben MOB tagja lett.

Eredményei

Olimpiai eredményei kardvívásban: Csapat arany: 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960. Egyéni eredmények: 1936 bronz, 1948 arany, 1952 ezüst. Emellett tőrvívásban is nyert bronzérmet. Az olimpiai érmeken túl még 19 világ- és Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett.

A magyar sportolók között Gerevich Aladár szerezte a legtöbb olimpiai aranyérmet, szám szerint hetet, mellyel az olimpiák történetében is a legeredményesebb szereplők között tartják számon.

Az elképesztő eredménysor értékét még tovább fokozza az a tény, hogy Gerevich Aladár pályafutásának csúcsán két olimpia is elmaradt a második világháború miatt.

“Voltak a magyar vívás igazán fényes történetében más, zseniálisan nagy vívók rajta kívül is. Még kardvívók is. De azt a technikai tökélyt, azt a briliáns technikát, amellyel ő bírt, senki más nem érte el soha.”[1]

Kivételes technikája, nagyszerű fizikuma, eleganciája kiemelte még a többi nagyszerű magyar vívó közül is.

 

 

dr. Ivády Sándor

vízilabda 1932

Olympic_gold_medalist_hungarian_water_polo_team_(1932,_Los_Angeles)

1921-től 1934-ig a Magyar AC vízilabdázója volt. 1924-től pályafutása végéig hatvanhétszer szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1928. 

második világháború után Kistarcsára, majd Recskre internálták. 1956-ban külföldre távozott, Bécsben élt és nyugalomba vonulásáig edzőként tevékenykedett.évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmet, majd az 1932. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett magyar csapatnak. Játékospályafutását vállsérülése törte ketté. Közben a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett és a Magyar Általános Hitelbank, a Postatakarékpénztár és az Országos Munkáspénztár tisztviselője, majd 1933-tól 1945-ig a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazottja volt. 1937-től 1939-ig szövetségi kapitányként irányította a magyar vízilabda-válogatottat. Vezetése alatt a magyar csapat kétszer nyert Európa-kupát.

Ivádon, a család sírhelyében helyezték örök nyugalomra.

 

Keresztes Lajos

bírkózás 1928

250px-Keresztes_LajosHentesként dolgozott. Orvosi javaslatra kezdett el birkózni. 1919-től 1921-ig a HSC (Húsos Sport Club) birkózója volt. 1921-től 1924-igSvédországbanFinnországban, majd Németországban élt. 1924-ben hazatért és a Magyar AC birkózója lett. Mindvégig kötöttfogású birkózás könnyűsúly súlycsoportjában versenyzett. 1924-től 1928-ig szerepelt a magyar válogatottban. Két olimpián vett részt, az 1924. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmet, az 1928. évi nyári olimpiai játékokon olimpiai bajnoki címet szerzett. Weisz Richárd 1908. évi nyári olimpiai játékokonszerzett aranyérme után ő nyerte a magyar birkózósport második olimpiai bajnoki címét. Az aktív sportolástól 1928-ban vonult vissza. 1946-tól aBudapesti Vasas-ban edzősködött, legismertebb tanítványa a kétszeres olimpiai bajnok Kozma István.

Forrás: Wikipéda, A Magyar Athletikai Club krónikája 1875-2000 ( Főszerkeztő: Dr. Török János)

 

 

 

 

Mészáros Ervin

Mészáros Ervin (Budapest1877április 2. – Budapest, 1940május 21.) olimpiai bajnok magyar vívó.

1894-től 1927-ig a Magyar AC vívója volt. Kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. Tizenkilenc évesen megnyerte a Budapesten, 1896-ban rendezett millenniumi kardversenyt. Az 1904-es és 1908-as olimpián nem indulhatott, mert a bécsi hadügyminisztérium a monarchia tisztjeit nem engedte magyar színekben versenyezni. 1912-től 1926-ig szerepelt a magyar vívóválogatottban. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon, Stockholmban tagja volt a Berty LászlóFöldes DezsőFuchs JenőGerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker ZoltánTóth PéterWerkner Lajos összeállítású, olimpiai bajnokságot nyert magyar kardcsapatnak. Az olimpia kard egyéni versenyén – Fuchs Jenő és Békéssy Béla mögött – a bronzérmet szerezte meg. 1925-ben az ostendei Európa-bajnokságon negyedik helyezést ért el.

Sportpályafutása közben a budapesti egyetemen jogot hallgatott, majd egy honvédtiszti tanfolyam elvégzése után a Magyar Királyi Honvédségnél szolgált. Legmagasabb rangja honvéd százados volt. A Magyar Vívószövetség tiszteletbeli elnökségi tagja volt.

Eredményei:

  • kardvívásban:
    • olimpiai bajnok (csapat: 1912)
    • olimpiai 3. helyezett (egyéni: 1912)
    • Európa-bajnoki 4. helyezett (egyéni: 1925)
    • Magyar bajnokság: 9. (1921), 4. (1925)
  • tőrvívásban:
    • négyszeres magyar bajnok (1900, 1902, 1903, 1904)

 

Nagy Ernő

Nagy Ernő (Facsád1898augusztus 2. – Budapest1977december 8.) olimpiai bajnok vívó.

Az első világháborúban 1916-tól az Császári és Királyi Haditengerészet zászlósaként vett részt. 1919-től folyamőrtisztként a Magyar AC vívója lett. Kard- és tőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. Az 1932. évi nyári olimpiai játékokontagja volt a Gerevich AladárGlykais GyulaKabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer AttilaPiller György összeállítású, olimpiai bajnoki címet nyert magyar kardcsapatnak. Az aktív sportolástól 1938-ban vonult vissza, ekkor a MAC vívószakosztályának vezetője lett.

Eredményei:

  • kardvívásban
    • olimpiai bajnok (csapat: 1932)
    • Európa-bajnoki 6. helyezett (egyéni: 1933)
    • hatszoros magyar bajnok (egyéni: 1933 ; csapat: 1931–1934, 1936)
  • tőrvívásban
    • magyar bajnok (csapat: 1934)

 

Jekelfalussy Piller György, felsőtárkányi (Eger1899június 19. – San Francisco1960szeptember 6.[2]) kétszeres olimpiai bajnok vívó, edző.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piller György Ludovika Akadémián 1918-ben végzett honvédtisztként,[2] majd Miskolcon teljesített katonai szolgálatot. Kiemelkedő eredményeket elért sportolóknál szokatlanul későn, az 1920-as években, a fővárosba kerülésekor ütközött ki sporttehetsége. 1925-ben a Sporttanárképző Intézetben (SPOTI) elvégezte a honvéd sportoktató tanfolyamot és a honvédségnél vívást, ökölvívást és birkózást oktatott. Nagy meglepetést keltve 1928-ban és 1929-ben is megnyerte a Honvéd TVE összetett vívóversenyét. 1928-ban tőr- és párbajtőrvívásban részt vett az amszterdami olimpián. 1929-ben a Magyar AC vívókapitánya lett. Kardvívásban az 1930. évi Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmes lett. Pályafutása alatt még négy Európa-bajnoki címet szerzett. Vívóstílusa új fejezetet nyitott a magyar kardvívás történetében. Technikáját folyton változtatta, az alkalmazott stílust mindig az ellenféltől tette függővé, ezért vívása kiismerhetetlen volt. Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián bajnoki címet szerzett az egyéni és csapatversenyben is. 1933-tól a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, de 1934-ig még versenyzőként is szerepelt.

1933-tól 1944-ig a Magyar Királyi Testőrségnél szolgált, 1944-ben alezredesként esett szovjet hadifogságba. Hazatérése után a Budapesti Vasasedzőjeként egyúttal a magyar vívó válogatott szövetségi kapitányaként folytatta pályafutását. Kapitányként összesen négy olimpián vezette a magyar válogatottat.

Az 1956. évi Melbourne-i olimpiáról nem tért haza. Súlyos, gyógyíthatatlan betegen az Egyesült Államokban telepedett le, ahol megoperáltatta magát. Ezután vívóedző lett.[2]

Eredényei:

Kardvívásban

Tőrvívásban

Emléktáblája Egerben a Dr. Nagy János utca 12. alati ház homlokzatán: „A magyar kard dicsőségének emlékére jelölte meg Eger város közönsége ezt a házat, amelyben Piller György m. kir. honvéd százados az 1932. évi Los Angelesi olimpiász világbajnoka született.[3]

Comments are closed.