Egyéb

103. életévében elhunyt dr. Tarics Sándor olimpiai bajnok vízipólósunk

 

103. életévében elhunyt dr. Tarics Sándor olimpiai bajnok vízipólósunk amerikai otthonában. Az alábbi – máshol meg nem jelent – 2015-ben készült interjúval tisztelgünk emléke előtt.

A macista Tarics

tarics1_FF

 

Névjegy:

dr.TaricsSándor

Született:Budapesten, III. ker. Pacsirtamező u. 28, 1913. szeptember 23

Egyesületei: Óbudai Torna Egylet: 1924-1927, Magyar Athletikai Club: 1927-1940

Olimpiai bajnok, 1936-ban, Berlinben.

Főiskolai világbajnok: 1933-ban, Torinóban, 1935-ben, Budapesten és 1937-ben, Párizsban.

-          Szeretettel üdvözöllek a mai MAC, és annak tagsága és sportolói közössége nevében. Az érdekelne legelőször is, hogy milyen volt a MAC a harmincas években, amikor Te beléptél? Hogyan érezted magad az akkori MAC-ban?

-          Mindez nem a 1930-as években történt, hiszen akkor én már 18 éves elmúltam és az OTE-t, az Óbudai Torna Egyletet már régen elhagytam. A csapat akkor ment át a MAC-ba mikor én még kisfiú voltam, nagyjából 13-14 éves. Úgyhogy, ez az átállás, átigazolás 1927-ben lehetett. Holtbiztos, mert engem akkor már egy eléggé kiforrott játékosnak tartottak, sőt, Komjáti Béla is számon tartott és amikor átmentünk a MAC-ba, akkor csak egyszerűen átigazoltunk, mert az edzőnk, Vízvári Károly, egy olyan megállapodást kötött a MAC-cal, amiben az utánpótlás vízipólócsapat kialakítása  tartozott bele, természetesen velem együtt, például a Kánásira, mint úszóra is számítottak. Nekünk ez nem volt változás, mivel ugyanott edzettünk tovább, többek között, Kánási, Tolnay és én. A MAC-nak egyébként volt már úszó szakosztálya kezdetektől, sőt felnőtt vízilabda csapata 1920-tól, mindig részt vett és helyen volt a bajnokságban.

-          Igen, legelőször, már 1901-ben, összeállt egy alkalmi csapat a MAC-ban, amely Magyarországon a legelső, történelmi, vízilabda mérkőzést játszotta a MUE-vel, amelyen 4:1-re kikaptunk, de olyan csapattagokkal, mint Balatoni Gräfl Károly és Stankovits Szilárd, és hát a magyar vízipóló ettől a meccstől datálódik.  Visszatérve tehát, számotokra végül is semmi sem változott, hiszen ugyanazzal az edzővel, ugyanott dolgoztatok tovább, vagyis a Csasziban, a mai Komjáti uszodában. Akkor, amikor Te a felnőtt válogatott szintre jutottál, a ’30-as évek derekán, akkor a MAC vezetésével, vezetőivel volt valami kapcsolatod?

-          Semmi, csak annyi, hogy a Veres Sanyi közöttünk pólózott, az apja dr.Veres Imre, a MAC ügyvezető alelnöke volt, aki lejárt a MAC vízipóló mérkőzéseire. Vele volt csak kapcsolatom, de csak családi vonalon, vagyis nem a MAC-ot érintően.

-          Emlékszel-e Zuber Ferencre, aki akkor főtitkár volt és az évkönyveket is írta, szerkesztette?

-          A nevére emlékszem, de a személyére nem.

-          Értem. Akkor utódjára, Oláh Dezsőre se emlékszel?

-          Őrá nagyon jól emlékszem.

-          Nagyon jó, akkor róla mesélj, légy szíves!

-          Oláh Dezső egy olyan tótumfaktum volt, s őt mindenki ismerte.

-          Miért?

-          Mert a MAC-nak a főtitkára volt. Néha kijárt vízilabda mérkőzésekre is. Amikor kikerültem Amerikába, akkor később hallottam, hogy ő is ide került valahová. De Amerikában óriási nagyok a távolságok. Én, San Francisco egyik külvárosában lakom, amelyik több százezres nagyságú és át kell menni autóval Golden Gate hídon, hogy bemenjek San Francisco-ba. Ott benn dolgoznak inkább az emberek és lakni inkább a külvárosokban laknak. Én, a Belvedere Tiburon nevű külvárosban élek, amely nagyon elegáns hely. Szóval Oláh Dezsővel nem sokat találkoztam, de az atléták közül a rúdugró bajnok és csúcstartó Zsuffka Viktorral volt kapcsolatom. Eszembe jutott most egy nagyon érdekes történet vele kapcsolatban. Zsuffka Viktor a közelemben lakott, annyira, hogy negyedóra volt az út mindössze, persze csak autóval. Szóval vele rendszeres kapcsolatban voltam, míg élt. Egyszer mesélt nekem egy esetet, amely vele történt meg és különösen jól rávilágít az amerikai mentalitásra, lehetőségekre. A Zsuffka Viktor 1909-es, tehát idősebb volt nálam, és egyszer munkáért, állásért folyamodott a United Airlines légitársaságnál. De őneki nem volt semmi technikai végzettsége, képesítése, jogász volt Magyarországon, és ezt nem lehetett nagyon használni. Egy olyan munkáért folyamodott, amelyet más is el tudott volna végezni, vagyis Magyarországon úgy mondanák, hogy alacsonyabb rendű munka, de Amerikában nincs alacsonyabb rendű munka. A takarító is megbecsült, mint a vállalat elnöke vagy igazgatója, mert az elfogadott dolog, hogy a munka nemesít, s hogy milyen minőségben csinálod, csak az számit, nem tesznek más különbséget. A Viktor mesélte, hogy akkor már hetvenéves is elmúlt, amikor a Társaságnál készült vele az az interjú. Mikor kiválasztották az embereket arra az állásra, vele közölték, hogy ő az életkora, erőállapota miatt nem alkalmas erre, mivel azt nem bírná. Erre Viktor felkelt a székről, amelyen ült és a széken csinált egy erőkézenállást, amely mint tudjuk, nem könnyű dolog, pláne nem egy hetvenévesnek. Ezen aztán elámultak a vezetők és azonnal megkapta azt az állást.

-          Tudomásom van arról, hogy Zsuffka Viktort ötször fogták el az oroszok és ötször szökött meg a kezeik közül. Beszéltetek-e erről, tudsz e valamit róla?

-          Azt tudom csak, hogy a Zsuffka Magyarországon megmenekült, s az oroszok nem vitték el.

-          Miért és hogyan, ezt nem mesélte?

-          Nem emlékszem. Szerencse is kellett. Engem sem vittek el, elbújtam…

-          Somfai Elemérre emlékszel-e?

-          Nem nagyon. Az atléták közül a 800-as Európa-bajnok Szabó Miklósra emlékszem. Aztán a Darányira, ő súlylökő volt. Aztán az Iglói Nácira szintén. Ő is kikerült Amerikába a Tábori Lászlóval 1956-ban. De tudod, hogy van, az érdeklődési körünk más volt. Az sokszor kevés volt, hogy macisták és magyarok voltunk, de mindenki ment a saját dolgára. Én tanítottam egyetemen, építész irodát, vállalatot vezettem. Nem találkoztunk és a távolságok óriási nagyok. Egy-két óra, az nálunk is annyi, mint Budapest – Debrecen és akkor még sehova sem jutottam!

-          Gróf Sigrai Antalra emlékszel-e?

-          Kire?

-          Sigray Antalra, ő volt a MAC 1933 utáni elnöke a megszüntetésig, van-e valami emléked róla?

-          Egyáltalán semmi. De várjál csak, valami fontosat akarok mondani, ami az eszembe jutott. Volt egy Peterdi Pál nevű pólós. Ő írt egy gyönyörű cikket a MAC rehabilitációjáról.

-          Tudod, hogy hol és mikor jelent meg?

-          Nem tudom. Tíz vagy húsz éve, de nem tudom, hogy hol. Akkor keresd meg őt, a Római fürdőn lakott…

-          Már meghalt!

-          A Gyarmatival csinálták azt a könyvet a vízipólóról. Keresd meg azt a cikket, amely a MAC-ról szól és valóságos bocsánatkérés az egész!

-          A MAC Krónikáját, amely 2000-ben jelent meg és én szerkesztettem, azt Te nem ismered? Nincs meg Neked? Abban Peterdi Pál írta az úszás és vízilabda című részt!

-          De persze, az megvan nekem valahol. De azt a Gyarmati-Peterdi könyvet meg kell szerezned, az a címe, hogy az Aranykor.

-          Ígérem, megkeresem! A következő ember, dr. Meleghy Gyula. Róla hallottál-e? Ő érte el 1989-ben, hogy a MAC-ot rehabilitálják!

-          Hogyne, ismertem őt, meg az édesapját is, de nem kerültek be az elitbe, a legjobbak közé. Nagyon helyes ember volt, de a pólóban nem volt tehetsége. Minden embernek van valamiben tehetsége. Van, aki alkalmas a sportolásra, van, aki nem alkalmas.

-          A Hevesi Istvánt és a Brandi Jenőt ismerted? Mindkettő olimpiai bajnok vízipólós volt, ugyebár, én a Bp.-i Honvédban ismertem meg őket.

-          Hogyne ismertem volna. A Brandival egy csatársorban voltunk az utánpótlás válogatottban és ez a csapat edzőmeccseken mindig megverte a magyar válogatottat. Kár, hogy tornán sosem kerültünk össze…

-          Akarsz-e még átjönni Magyarországra? Van-e ilyen szándékod egyáltalán?

-          Nézd! A feleségem egy súlyos agyvérzésen esett át nemrég. Ráadásul az ápoló most ment el két hétre szabadságra. Úgyhogy elég nehéz helyzetben vagyok…

-          Akkor most nem is zavarnálak tovább.

-          Nézd, sok apró emlékem van az emberekről, például Ivádyról, Darányiról, meg egy bokszedzőről, talán Tatárnak hívták, aki engem el akart csábítani, annyira jónak tartott, mert jó volt a reakció időm. Az utóbbi miatt a meccseken én úsztam a labdáért, mivel én hamarabb reagáltam, mint a többiek. Egyébként a Harangival, az olimpiai bajnok ökölvívóval többször spáringoltam is…

-          Azzal kellett volna kezdenem, amely magától adódik, ha valaki egy száz év feletti emberrel beszélget: mi a hosszú élet titka, mitől vagy ennyire ép szellemileg is?

-          Én csak azt tudom, hogy vannak emberek, akik megszületnek, és hamar meghalnak, minden ok nélkül. Más emberek meg túl soká élnek, minden ok nélkül.

-          Rád mi vonatkozik, nálad mi az oka?

-          Nézd gyerekkoromban hatéves koromig a nagyapáméknál éltem, aki bognár volt és az érseki uradalomnak dolgozott Komárom mellett egy 30 holdas birtokon sok inassal, és ahol a gazdaságból minden jót megadatott nekem: étel, ital, hús, tojás, tej, zöldség és gyümölcs és ráadásul a jó levegő. És amikor a háború, meg a Trianon után visszakerültem Pestre, akkor én voltam a legerősebb gyerek. Gondolhatod, hogy akkor a pesti gyerekek mit ettek… Szóval gyerekkoromban, amikor kellett, volt minden a fejlődésemhez, az alapokhoz. Nagy szerencse volt, hogy ez így történt. Később sem tettem be a testemben semmi olyat, ami oda nem való. Nem volt soha semmi drog, cigaretta, vagy ilyesmi, alkohol is csak nagyon ritkán.

-          És most is úszol néha, edzel valamit még?

-          Hát most már nem úszom, mert van egy kis problémám az egyensúlyommal és most sétapálcával gyalogolok. A házam egyszintes, úgyhogy itthon nem kell a bot, csak a kinti közlekedéshez, ha elmegyek. A látásom még most is nagyon jó és a memóriám szintén. Jelenleg is dolgozom a Berkeley egyetemnek, matematikai témákban.

-          Hát kedves Sándor, akkor minden jót és jó egészséget és csak így tovább, úgyis, mint világcsúcstartó és mint macista is!

-          Köszönöm! A MAC tagjainak szintén minden jót kívánok!

(Az interjút dr. Török János készítette.)

Magyar Sport Napja 2016 – Koszorúzás a Szabadság téren

1875. május 6-án rendezte a Magyar Athletikai Club a kontinens első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Ennek emlékére a kormány 2000-ben hozott határozata alapján ezen a napon ünnepeljük a Magyar Sport Napját.

Ennek idei évfordulóján koszorúzás és megemlékezés a Szabadság téren pénteken – 2016.05.06.   – 9 órakor.

 

14595_az_olympiai_magyar_stafeta

Közgyűlés

A Magyar Athletikai Club közgyűlést tart március 5-én, szombaton 17 mac2órai kezdettel az ötödik kerületi Falk Miksa utca 1. I. emeleti tanácstermében. (Szalai utca és Kossuth tér sarkánál)

Egy aranyos verseny aranyos eredményei

A Hajógyári-szigettől északkeletre elhelyezkedő, Pest és Rákospalota határán elterülő szigetet 1830-ban egy mesterségesen feltöltött földnyelvvel csatoltak Újpesthez. Így a korábban Szúnyog-szigetnek, illetve Csigás-szigetnek becézett képződményt Népsziget néven félszigetté alakították, és tették szárazföldön is megközelíthetővé a pesti lakosság számára.

Így jött az ötlet a Gyaloggalopp Sportirodától, hogy népszerűsítse a Népsziget gyalogos megközelítését. Vállalását a június 26-án megrendezett terepfutásával próbálta teljesíteni, nem is csekély sikerrel. Míg a rövidebb távon indulóknak a Duna parton, illetve a holtág mellett kellett teljesíteniük a kijelölt 5km-es útszakaszt, addig a hosszabb távon versenyzőknek 10km-en keresztül kellett megküzdeniük a térdig érő csalánok, kidőlt fák által kialakított természetes akadálypálya nehézségeivel. A dzsungel érzését keltő terepviszonyokat néhol a trópusi tengerpartokra emlékeztető bokáig érő homok váltotta fel, nem rettentve vissza a versenyre érkezőket a futástól.

aMACőreink bár nem nagy létszámmal, ugyanakkor eredményesen képviselték egyesületünket, hiszen bearanyozták napunkat Kruppa Berci 5km-en, Macher Tünde pedig 10km-en megszerzett elsőségével.

Az eredmények itt olvashatóak.

Hatékony, mozgékony és jótékony MACisták

Sokszor és sok helyen lehet hallani azt az elcsépelt klisét, miszerint „futni jó”. Hogy a kifejezéssel mennyien értenek egyet, vagy éppen mennyien cáfolják meg annak tartalmát, arról hosszasan lehetne vitatkozni. Amikor azonban a futás összekapcsolódik a jótékonykodással, akkor senki sem vonhatja kétségbe, hogy futni valóban JÓ dolog. Főleg akkor, amikor a jó cselekedeteikkel MACistáink és aMACőreink is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy picit jobbá váljon a világ.

Az idén első alkalommal megrendezett Mozgás Éjszakája elnevezésű eseményhez kötődő jótékonysági akció keretén belül Hofstädter Tamás vállalkozott arra, hogy futásával beteg gyermekek számára szerez támogatást. A 6 fős Élménykülönítmény június 28-án Alsóörsről indulva 166 km-t tett meg, míg végül megérkezett a Hősök terére, az esemény fő helyszínére. A rendezvény mottóját követve, miszerint a „Tested megér egy estet”, a csapat az egész napot futással töltötte, ami alatt folyamatosan lehetett tárcsázni a megjelölt adományvonalat, pénzt gyűjtve a daganatos beteg gyerekek terápiájának finanszírozására. A szombat éjszakától vasárnap hajnalig tartó „egy éjszakás kalandot” a magyar cukorbeteg futsal-válogatott és az állami gondozott Ágota Alapítvány ifjúsági csapatának játéka nyitotta meg, amit közel 15.000 éjjeli bagoly kísért figyelemmel. Arról pedig, hogy aMACőr futónk által szerzett támogatás valóban célt ért-e, MACista sportolónk, Józsa Gábor többszörös magyar bajnok személyesen is meggyőződhetett. Gábor az Élménykülönítmény nagyköveteként május 2-án ellátogatott a hatvani gyermektáborba, a Bátor Tábor bázisára, ahol egy teljes napot töltött a betegségek bátor bajnokaival.

Vegyünk példát róluk!

Tókerülés kicsiben és nagyban

Köztudott, hogy az egészséges élet legfontosabb alkotóeleme a víz. Az azonban már kevésbé ismert, hogy az emberi szervezet 70 %-t ugyancsak a nélkülözhetetlen víz alkotja. A folyadék tehát elengedhetetlen az emberi élet számára, a megfelelő folyadék utánpótlás pedig különösképpen fontos a testmozgás során.. Minél hosszabb ideig és minél intenzívebben mozgunk, annál jelentősebbé válik az optimális folyadék bevitel. A hőmérséklet emelkedésével pedig hatványozottabban igaz, hogy a víz jelenléte létfontosságú.

Úgy tűnik, MACistáink és aMACőreink a tudomány ezen tényállásával teljes mértékben tisztában vannak. Hogy szükség esetén bármikor és bárhol frissíthessenek, a vízpartokhoz közelebb húzódtak, és júniusban olyan versenyeken álltak rajthoz, ahol mindezt könnyen megtehetik. Hó elején többen is magyar tengerünk megkerülésére vállalkoztak, míg hó közepén a Városligeti tó körbefutását vették célba néhányan. A 212 km-es ultramaratoni, illetve a 42 km-es klasszikus maratoni táv leküzdésére futóink több, különféle formációban, illetve összeállításban rugaszkodtak neki, minden alkalommal sikeresen teljesítve a vállalt távokat. Az Ultrabalaton, illetve a K&H maratonváltó dobogójára felállva, többszörösen is megmutathattuk, ott a helyünk az elsőségek között.

Eredmények:


Ultrabalaton

DOVER-BBU SpeedCross Team 1. helyezett csapat tagja volt Józsa Gábor (2napos férfi csapat)

MINDSYSTEM 1. helyezett helyezett csapat tagja volt Fendrik Zsóka (non-stop női csapat)

NYÚLCIPŐBOLT-A futóbolt 2. helyezett csapat tagja volt Markót Tamás (non-stop férfi páros)

MACera csapat tagjai voltak: Kovács Andor,Tasnádi Tamás, Hofstädter Tamás és Kis Zsanett (non-stop férfi csapat)

egyéb csapatokban induló MACisták és aMACőrök: Vajda Zsuzsanna, Molnár Barbara, Ossó Zoltán, Szurián Kinga, Rátkai Tamás és Pintér László

K&H maratonvaltó

MACera néven 2. helyzést értek el a a nők között: Szurián Kinga, Sztipanov Alexandra, Király Amanda, Fendrik Zsóka, Macher Tünde, Mészáros Ilona.


21 km-en pedig a férfiak közötti elsőséget Makár László szerezte meg 1:17:15-es időeredménnyel, míg Tábori Kálmán a 177. helyen érkezett célba 1:42:50-es idővel, a nőknél pedig Turchányi Emesének sikerült a 2 órás határt átlépnie és 1:57:16-es idővel célba érkeznie.


A “fuss Kölcsey fuss” tanárcsapatában ugyancsak MACisták és aMACőrök versenyeztek: Molnár Barbara Katalin,Vajda Zsuzsanna,Nagy László és Kozma Éva.”A Kopasz és a Csajok” csapatban Ossó Zoltán és Wihardt Eszter futottak még…

Maraton Edinburghben és Kínában

Tudjátok, mi a hasonlóság Skócia és Kína között, illetve mi a közös bennük? A korábban megjelent hírek mellett, miszerint a kínaiak a legjobb skót whisky hamisítók, az is, hogy MACistánik májusban ellátogattak a fővárosokba.És azon elgondolkodtatok már, hogy vajon milyen messze fekszik a két központ Edinburgh és Peking egymástól? MACistánk számára nem messzebb, mint Athén Marathontól, azaz egy “maraton”-nyira.Molnár Barbara, valamint Pintér László és Rátkai Tamás az említett mesés helyekre ellátogatva vitték hírül, hogy a Magyar Athletikai Club futói képesek legyőzni a 42 km-es távot, ahogyan egykor tette azt az athéni katona is.

10423806_683167345065106_2671012991703084179_n

Molnár Barbi közel 2 év kihagyást követően Edinburgh-ban teljesítette a maratoni távot. Barbi sérülését követően, nagy lelkesedéssel kezdett hozzá újból a felkészülésnek, a mostani verseny pedig egy remek visszajelzése annak, hogy a jó úton halad előre. Elmondása szerint a körülmények nem voltak a legmegfelelőbbek: amellett, hogy a város tengerparti fekvése miatt a szél folyamatosan szembe fújt a mezőnnyel, a tempót sem tudta figyelemmel kísérni, hiszen a skótok mérföldben számolják a távolságot. Az említett nehézségek, illetve a hosszú kényszerpihenő ellenére, Barbi így is megközelítette a 3 órás határt, amivel a nők között a 10. helyen végzett. Büszkék vagyunk Barbi 3:05:39-es maratonjára, mellyel megmutatta, kitartása az eltelt idő alatt cseppet sem kopott, inkább tovább erősödött.

 

10173817_683167411731766_5118929060748180256_n

 

A férfiaknál, Pintér Laci és Rátkai Tomi, a Kinai Nagy Fal Maratonon vettek részt, ami a világ egyik legkülönlegesebb helyszínének számít, ahol maratoni futóversenyt valaha is rendeztek. Az inkább teljesítménytúrának mondható verseny legizgalmasabb része, amikor a futóknak 5164 lépcsőfokot kell megmászniuk – néhol négykézláb – ahhoz, hogy abszolválhassák a távot. A nem összefüggő, helyenként kőből, helyenként döngölt földből készült építményt idén közel kétezer-ötszáz résztvevő hódította meg. Ez tipikusan egy olyan megmérettetésnek számít, ahol a taktika és a túlélés a verseny legfontosabb részét képezi. A futás-gyaloglással történő vegyítésére a nehéz terep mellett, sok esetben a gyönyörű táj is okot szolgáltat, ami gyakran megállásra kényszeríti a futókat. MACistáink elmondása szerint az utolsó 7km megtételére közel 2 órára volt szükségük, ezért ezúton is gratulálunk nekik a célba éréshez!

 

II. hely a II. Terep Félmaraton Országos bajnokságon!

Május 18-án rendezték a II. Terep Félmaraton Országos bajnokságot, ahol a Magyar Athletikai Club terepfutói a dobogó II. helyére futottak fel. A Varga Joci, Kuncz Gábor és Stépán Zsolt összeállítású trió 27 pontot begyűjtve bajnoki ezüstöt szerzett a Bp. Honvéd csapata mögött.

10389514_679931965388644_973888254677390397_n

A májusi esőzés ugyan nem kedvezett a hazai gyümölcstermésnek, egyesültünk számára azonban a csapadékos időjárás miatti megfontolt és elővigyázatos versenyzés meghozta gyümölcsét. A saras, néhol dagonyás talaj óvatosságra intette futóinkat: a csúszós terep lassú kezdésre és erősebb befejezésre sarkallta sportolóinkat. A taktika megfelelőnek bizonyult, és a MAC még az őszi betakarítások előtt learathatta a babérokat:

6. helyen végzett Varga Joci, aki ezzel az eredménnyel korosztályában országos bajnok lett;

9. helyen végzett Kuncz Gábor;

12. helyen végzett Stépán Zsolt, aki ezzel a helyezéssel korosztályában ezüst érmet szerzett.

Gratulálunk az ezüstéremhez!

10364102_679931918721982_3404494862073089424_n

 

Az Index újságírói is a MAC csapatával készülnek az UltraBalatonra

Keddi edzésünket meglátogatta az Index csapata is: Balázs, Gergő és Szabolcs. Pillantsatok be Ti is a MAC hétköznapjaiba!

Akik úgy érzik, most kedvet kaptak a futáshoz, azokat várjuk szeretettel a Margitszigeti Atlétikai Centrumban kedden és csütörtökön 6 órakor kezdődő edzésinkre!

Teljes cikk és még több videó Zsuzsival és az Index csapatával a linkre kattintva:
http://index.hu/kultur/eletmod/2014/05/29/felkeszulesi_edzesek_utolso_kor/

Nagy MACista siker a Coca-Cola Testébresztő Női Futógálán!

19. alkalommal, 7580-an neveztek a vasárnapi eseményre.

A 29. Telekom Vivicittá Városvédő futáson 10 km-en győztes Kis Zsanett kezdett a legerősebben, mögötte klubtársa Perity Gabriella a MAC-tól. 4 km-nél változott a sorrend, Perity Gabriella került a vezető pozícióba, majd 6 km-nél el is szakadt az üldözőjétől és jelentős előnnyel megnyerte a versenyt.” (36:46)

Párosban pedig Sztipanov Alexandra Tijana és Major Andrea diadalmaskodott!

10302109_675705695811271_611758287145368029_n

Read More