Az élőhely hatása a parazitákra
Mások meg éppen a természetszerű erdők vészes megfogyatkozásáról, a gazdálkodás káros hatásairól, s a védelem kiterjesztésének szükségességéről beszélnek.
E nehéz és bizonyára kényes kérdés megválaszolása helyett néhány olyan konzervációbiológiai és ökológiai megfontolást ismertetek, amelyek segítenek a hazai erdők mennyiségének, állapotának, védelmi helyzetének biológiai szempontú értékelésében.
- Élősködő – Wikipédia
- Hogyan lehet eltávolítani a férgeket tabletták nélkül
- Memória parazita
Mindezek alapján végezetül egy olyan védelmi stratégia fontos elemeit mutatom be, amely legjobb meggyőződésem szerint erdei életközösségeink tartós fennmaradását szolgálja. Sok vagy kevés erdő van-e hazánkban? Ennek eldöntéséhez most nem saját emberi megfontolásainkra hagyatkozunk, hanem az erdei életkörülmények között kialakult, az azokhoz alkalmazkodott élőlények szempontjából vizsgáljuk a kérdést.
A természetvédelmi biológusok egyetértenek abban, hogy napjaink példátlan ütemű fajkipusztulásainak hátterében a két legfontosabb tényező az eredeti élőhelyek pusztulása és feldarabolódása Standovár — Primack, Az ökológiából ismert terület-fajszám összefüggés egyértelműen jelzi, hogy kisebb területen kevesebb faj tud megélni, illetve az is nyilvánvaló, hogy a kisebb terület adott faj kisebb méretű populációját képes eltartani.
A népesség csökkenése egy adott szinten már komoly genetikai leromlással, a környezet változásaihoz való alkalmazkodás képességének gyengülésével jár. A közvetlen megsemmisülésen kívül az eredetileg nagy kiterjedésű élőhelyek jelentős mértékben feldarabolódhatnak az emberi létesítmények hatására.
Élőhely-fragmentációnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során egy nagy, összefüggő élőhely mérete csökken, és több darabra osztódik. Az élőhely-fragmentáció a megmaradó fajok egy részének gyors pusztulását okozza.
E jelenség férgek sprattal egyrészt a létrejött élőhelyfoltok elszigeteltsége áll, hiszen közöttük sok faj egyedei számára korlátozott a mozgás, ami gátolhatja a táplálékszerzést, a pártalálást, s a kis populációkat sújtó káros genetikai hatások megjelenéséhez vezethet.
Látni kell, hogy e hatás élőlényfüggő, média szenzáció kereső paraziták egy olyan erdős táj, amit mi az élőhely hatása a parazitákra összefüggő erdőként érzékelünk, korlátozott terjedőképességű fajok számára lehet egymástól elszigetelt például utak által elválasztott erdőfoltokból álló táj.
Másrészt, a szegélyhatások néven összefoglalt jelenségek is sújtják az élőhely-fragmentumok populációit. Ezek közül kiemelendők a szegélyeket akár több száz méterig is jellemző mikroklimatikus változások, valamint a megváltozott az élőhely hatása a parazitákra kapcsolatok, például a generalista ragadozók és veszélyes paraziták elterjedése.
Az élőhely-fragmentáció — pusztán a területvesztés számlájára írhatókon felüli — hatását igazolják azok az eredmények, amelyek szerint ha egy tájban a természetes élőhelyet reprezentáló folttípus mérete az eredetinek féregkezelés szakaszban kritikus hányada alá csökken, az az adott élőhelyhez kötődő fajok populációinak hirtelen összeomlásához vezethet. Mindezek ismeretében érdemes egy-két, erdőkkel kapcsolatos számadatot áttekinteni.
Az ember intenzív természetátalakító tevékenysége híján Európa, benne Magyarország, egy nagy erdőség lenne. Becslések szerint Európában valaha százalékos volt az erdősültség.
Őshonos fajaink jelentős része erdőkhöz kötött, életének legalább bizonyos szakaszában. Az egyes erdőtársulás-csoportok nem egyforma mértékben veszítettek eredeti területükből 1. Ezek a számok azt sugallják, hogy több társuláscsoport esetében akkor sem lehetnénk biztosak erdeink teljes természetes fajkészletének hosszú távú megőrzésében, ha reális célkitűzés lenne az összes létező hazai állomány hatékony védelem alá vonása.
Sok olyan faj létezik, amelynek populációi ma még megtalálhatóak erdeinkben, annak ellenére, hogy az élőhelyvesztés és feldarabolódás esetleg már túl van a számára értelmezhető küszöbértéken. Ezt nevezik kihalási tartozásnak extinction debt.
- Gazdik, figyelem: ezért lehet veszélyes az elhúzódó parazitaszezon - HelloVidék
- Hogyan lehet elpusztítani a helmintojásokat
- Tabletták férgek biheldon vélemények
Például, finn kutatók becslései szerint országukban ezer körülire tehető az ilyen kipusztulásra ítélt fajok száma Hanski — Walsh, A hazai erdők állapotának értékelése biológiai szempontok alapján Az alábbiakban a hazai erdőknek csak arról a sajnos kisebb hányadáról lásd az élőhely hatása a parazitákra lesz szó, amelyekben legalább az uralkodó az élőhely hatása a parazitákra megfelelnek a potenciális természetes erdőtársulásnak, mégpedig azért, mert a legélesebb szakmai viták éppen ezekről zajlanak azt nem tekintem szakmai vitának, hogy az akác őshonos-e vagy sem.
Biológiai értékelésünk alapjául az szolgálhat, hogy napjaink erdeinek összetétele, szerkezete és működése mennyire különbözik a hasonló viszonyok között, de emberi behatások hiányában kialakult erdőségekre jellemzőktől Peterken, Ennek tárgyalása előtt érdemes felidézni a modern ökológia álláspontját a természetes rendszereket érő bolygatások szerepéről.
E bolygatások lehetnek abiotikus például szél, hó, jég, tűz, árvíz, földrengés, vulkánkitörés és biotikus például gomba- és rovarkártevő, úgynevezett ökoszisztéma mérnök állatfaj, például a hód eredetűek. E bolygatásféleségeket hajlamosak vagyunk ritka katasztrófaként értékelni, úgy tekinteni, hogy a társulások, ökoszisztémák normális egyensúlyi állapotát nagyritkán megzavarja egy-egy baleset, ami után a természet mintegy begyógyítja a sebet, s helyreáll az egyensúly.
A biológiai egyensúly ilyen felfogása uralkodó volt a XX. Csak az utóbbi évben vált egyértelművé a kutatók számára, hogy a bolygatások a természetes életközösségek mindennapjaihoz hozzátartoznak, szinte állandóan jelen vannak.
E szemléletváltásból az is következett, az élőhely hatása a parazitákra a társulásokról korábban kialakult egyensúlyi elképzelés is megváltozott. Ma sokkal inkább az a felfogás vált általánossá, miszerint a társulások döntő többsége a legutóbbi bolygatás hatására beindult változás állapotában van, s mielőtt valamiféle egyensúly kialakulhatna, nagy valószínűséggel újabb bolygatás éri Pickett — White, A természetes bolygatások a kiváltó ok, az érintett területnagyság és mintázat, valamint az időbeli jellemzők hatás hossza, visszatérési idő szempontjából nagyon sokfélék lehetnek, ami függ az érintett terület éghajlati, geológiai, domborzati és talajtani viszonyaitól ugyanúgy, mint az adott helyen az élőhely hatása a parazitákra jellemző társulás állapotától.
Vannak régiók például szárazabb tajga, mediterránahol inkább a tűz az uralkodó bolygató faktor, míg máshol mérsékelt öv üde lombhullató erdei inkább a szél. Az erdőt érő bolygatásra, legyen az egy fa kidőlése vagy több száz hektár leégése, a természet megfelelő válaszokkal rendelkezik. A nagy területet érintő súlyos bolygatás az eredeti faállományt jórészt megsemmisíti. Ilyen esetekben beszélhetünk a másodlagos szukcesszió megindulásáról, ami erdő klímazónában előbb vagy utóbb, de zárt erdő kialakulásához vezet, méghozzá jól érzékelhetően eltérő állapotokon keresztül.
Ha egy erdőállományt hosszú ideig nem ér komolyabb külső bolygatás, akkor az uralkodó fák egyéni élete növekedése, öregedése és elhalása lesz a változások motorja, a társulások mintázatát, összetételét a domináns életformák egyedeinek regenerációs ciklusa határozza meg Standovár, Erdők esetében ez az úgynevezett fejlődési fázisok kialakulásához vezet.
A parazita hatása a gazdaszervezetre
Az uralkodó fák öregedésével fellazul a lombkorona, megjelenhet az újulat, s az akár egyetlen nagy fa kidőlésével keletkezett lék is megnyithatja az utat az addig elnyomott vagy éppen férgek a székletben fehér nyálka megtelepedő egyedek gyors növekedése előtt. Mindez e fázisok nagyon finom léptékű, állandóan változó mozaikját eredményezi.
Mindezek figyelembevételével üde mérsékelt az élőhely hatása a parazitákra lomberdők esetében elmondható, hogy a biológiai szempontból gazdag, értékes erdei életközösségek nem feltétlen egy-egy élőlénycsoport nagy abszolút fajszámával, hanem sokkal inkább az összes ökológiai funkció megfelelő képviseletével tűnnek ki.
Rövid jellemzésüket az erdészeti gyakorlatban befolyásolt szinteken faegyed, faállomány, erdős táj fontosnak ítélt tulajdonságaik bemutatásával tesszük meg. Egyedek szintjén a természetes erdő egyik fontos jellemzője a nagyméretű, idős fák jelenléte. A vastag, esetenként lábon elhaló fák jelenléte egyben az odvas fák előfordulását is jelenti. Az egyes fák alakjában az élőhely hatása a parazitákra formagazdagság hátterében egyrészt genetikai adottságok, másrészt az egyes fák növekedési körülményeinek különbsége áll.
Gazdik, figyelem: ezért lehet veszélyes az elhúzódó parazitaszezon
Nem ritka az olyan idős, uralkodó faegyed, amelynek évgyűrűelemzése egyértelműen mutatta, hogy hosszú élete során többször, több évtizedig is alászorult helyzetben tengődött, mire a második vagy harmadik lékképződés után sikerült a lombkoronába nőnie. Egy természetes faállomány két legfontosabb jellemzőjeként az elegyességet és a vegyeskorúságot szokták hangsúlyozni.
Az adott állomány bolygatástörténetének függvényében létezhetnek természetes módon szinte egykorú állományok is: leggyakrabban idézett példa a tűz hatására felnyíló tobozú észak-amerikai fenyőfajok egyszerre felújuló állományai.
Viszont Magyarországon a klimatikus értelemben erdős területeken jellemző természetes bolygatások szinte bizonyosan a vegyeskorú, elegyes, s ezért többszintű faállományok kialakulásának kedveznek.
10 GYILKOS PARAZITA, amikhez képest a horrorfilmek gyerekmesék
E többszintűség egyben azt is jelenti, hogy az arra alkalmas állományrészeken megjelennek az erdei cserjefajok is. Az elegyességgel kapcsolatban azt azért hangsúlyozni kell, az élőhely hatása a parazitákra a természetes elegy őshonos, az adott viszonyokhoz alkalmazkodott fajokból áll.
A természetes erdőkben az elhalt faanyag nagy változatosságban fordul elő.
Ez a holtfa összes mennyiségének, vastagságának, korhadtsági állapotának nagy térbeli változatosságát jelenti. Láthatunk lábon álló és fekvő, derékban eltört vagy gyökértányérostul kifordult törzseket is. A természetes erdős táj jellemzője, hogy a domborzat, a termőhelyi viszonyok és a természetes bolygatás történetének megfelelő számú, nagyságú és minőségű például egykorú, nagy területet érintő intenzív széldöntés után kialakult fiatalos; helyenként apró lékektől mozaikos vegyes korú erdő foltból áll.
Az élőlények megoszlása ezt a tájmintázatot követi. Az egyes foltok között természetes szegélyek vannak, s a tájat az élőhely hatása a parazitákra a szabályozatlan természetes vízfolyások speciális vízparti növényzettel. Hazai erdőink természetességi állapotának részletes elemzése meghaladja e cikk kereteit. Ezért röviden csak a legerősebb és legközvetlenebb hatást gyakorló, s napjainkban is uralkodó erdőgazdálkodási gyakorlat, a vágásos szálerdőüzem általános hatásait vizsgáljuk.
Az alábbiakban leírtak tendencia jelleggel a legtöbb hazai erdőre a védettek zömére is jellemzőek. Egy mondatban azt lehetne mondani, hogy a gazdálkodás szinte minden szinten homogenizálja, egyszerűsíti a természetes viszonyokat. A természetes bolygatások nyaki platyhelminthes flukes széleit levágja az erdőrészletek — átlagosan öthektáros — méretei közé szorítjabizonyos formáit például tűz kiküszöböli, az időtengelyt jelentősen lerövidíti a vágáskorok alkalmazásávalbizonyos erdőfejlődési állapotokat szinte teljesen kiküszöböl.
A faegyedek szintjén köpet helmintákkal fent említett homogenizálás, egyformaság már ott jelentkezik, hogy az újulatban megjelenő egyedek genetikai változatossága kisebb egy természetes erdő újulati szintjében megfigyelhetőhöz képest, akár a bontóvágások után megmaradó fákról, akár magtermő állományból, akár csemetekertből származik a szaporítóanyag.
A nevelővágások során érvényesített szelekció is az élőhely hatása a parazitákra erdészeti szempontból előnyösnek ítélt törzsalakot, állományban elfoglalt helyzetet részesít előnyben. A leglátványosabb különbség azonban, a biológiai lehetőségekhez képest ifjú korban történő véghasználatok miatt az idős, a nagyméretű és az odvas fák hiánya. A faállományok szintjén a vágásos üzemmód alkalmazása általában egy főfafajból álló, nagy kiterjedésű, egykorú állományokat eredményez.
A parazita hatása a gazdaszervezetre Milyen veszélyei vannak a patogén flórának — baktériumoknak, vírusoknak, gombáknak, férgeknek?
Tehát a természetes állományok legfontosabb jellemzőjeként felsorolt elegyesség és vegyeskorúság hiányzik. A szerkezeti módosulások közül külön az élőhely hatása a parazitákra a holt faanyag minimális szintre való csökkenése, bizonyos formáinak például vastag, erősen korhadt illetve álló holt csonk szinte teljes hiánya.
Az állományokat alkotó fafaj sok esetben nem őshonos, vagy legalábbis az adott erdőgazdasági tájban vagy termőhelyen nem az. Annyiban viszont gazdagít a gazdálkodás, hogy a természetes viszonyok között nem vagy csak rettenetesen ritkán létező, tehát nem erdeink eredeti sokféleségére jellemző faállományféleségeket is létrehoz. Az idegenhonos fajok értelemszerű példáján felül itt elsősorban azokra a nagy területű fiatalosokra lehet gondolni, amelyek zárótársulások domináns fajaiból például bükk állnak.
Természetes viszonyok között az ilyen nagyméretű bolygatások helyén korai szukcessziós stádiumok jellemző fajai telepednének meg, s csak egy hosszas szukcessziós folyamat későbbi stádiumában válnának uralkodóvá ezek a fajok. A természetes erdős táj átalakulásakor nem lehet csak az erdőgazdálkodás hatásairól beszélni.
Európa egykori erdős tájainak jelentős részén ma mezőgazdasági területet, ipari az élőhely hatása a parazitákra, települést, utat találunk. A nagyfokú élőhelypusztulás és fragmentáció, illetve a túlzott használat vadászat Európa nagy területeiről kipusztította a nagy testű legelő növényevő bölény és ragadozó medve, farkas fajokat, ami az erdő folyamataiban, összetételében is jelentkező hatásokkal jár.
Ha szigorúan csak az erdőgazdálkodás hatáskörébe tartozó táji léptékű változásokra koncentrálunk, akkor bizonyos folttípusok, például korai szukcessziós stádiumok hiánya, újak létrehozása, valamint a természetes arányok és térbeli mintázatok megváltoztatása emelhető ki. Ez utóbbira gyakori példa a biológiai szempontból idős erdők arányának jelentős csökkenése, illetve felaprózódása.
Az élőhely-fragmentációt nem csak a mezőgazdasági tájban fennmaradt apróbb-nagyobb erdőfoltokra értelmezhetjük. Az idős erdők példájánál maradva, a fiatalabb faállományok fiatalos—vékonyrudas—rudas tengerében fennmaradt apró idős állományok is sok szempontból például az életfeltételeiket csak ott megtaláló fajok számára elszigetelt élőhelyeknek tekinthetők. Ha ezt összevetjük a fragmentációs küszöbről írtakkal, akkor a felületes olvasó úgy gondolhatná, hogy minden rendben.
Ezért fontos emlékeztetni, hogy ez nem az eredeti, hanem a jelenlegi erdőterületre vonatkozik 1. Ennél is súlyosabb következményekkel jár, hogy a védett erdők döntő többségében mind a mai napig faanyagtermesztési célokat is szolgáló gazdálkodás folyik.
Mindezzel azt sugallva, hogy e cél elérésén keresztül megvalósítható erdeink biológiai sokféleségének megőrzése. E megközelítés ahhoz is hozzájárul, hogy a tervezésből elvész egy-egy konkrét erdőterület egyedi értékelése, az adott hely természetvédelmi prioritásainak, illetve az adott erdőrészlet táji kontextusának figyelembe vétele. E problémák hátterében szervezeti és szabályozási adottságok, illetve szemléleti és szakmai hiányosságok egyaránt fellelhetők.
Ez utóbbiak enyhítését szolgálhatja berry bug saprotroph vagy parazita cikkben tárgyalt biológiai megfontolásokon alapuló természetes bolygatás paradigma Hunter, ; Lindenmayer — Franklin, ; Angelstam et al.
Az éghajlatváltozás következtében ugyanis elhúzódik a parazitaszezon, így a veszélyes kórokozókat hordozó élősködők már egész évben veszélyt jelentenek. A nagyobb parazitaaktivitással pedig a zoonotikus, emberről állatra terjedő megbetegedések is gyakoribba válnak.
E program megvalósításához még számos kutatási feladat elvégzése is szükséges, hiszen számos társuláscsoport esetében nincs pontos ismeretünk a természetes dinamikáról, s ami még súlyosabbá teszi a problémát, nem rendelkezünk már megfelelő kiterjedésű olyan referenciaterülettel sem, ahol lehetőségünk lenne ezt közvetlenül megvizsgálni.
A megőrzendő erdőspecialista fajok közül egyelőre igen kevés esetében van pontos ismeretünk arról, hogy mely élőhelyszerkezeti elemek, illetve azok milyen mennyiségben, állapotban, tér- és időbeli mintázatban szükségesek tartós fennmaradásukhoz. Mindkét említett kutatási feladatcsoport megoldásában kiemelt jelentősége lehet egy jól kivitelezett erdőrezervátum-programnak.
Az eddig leírtak ismeretében az is biztosan állítható, hogy erdei életközösségeink gazdagságának hosszú távú megőrzése a kizárólag természetvédelmi oltalom alatt álló területeken nem lehetséges, vagyis kiemelt jelentőségű a nem védett erdős területek a mátrix kíméletes kezelése. Éppen ezért fontos teendő, hogy világos elképzelésekkel rendelkezzünk arról, hogy az eltérő rendeltetésű például fokozottan védett, védett, Natura es, fatermesztést szolgáló erdőkben milyen mértékben kívánjuk érvényesíteni az élővilág-védelmi szempontokat, s ezeket milyen konkrét kezelési eljárásokkal; jogi, közgazdasági eszközökkel tervezzük érvényesíteni.
Általános vezérelvként annyi azért bátran ajánlható, hogy az arra alkalmas nem védett erdőterületeken is a természeti folyamatokra az eddigieknél jobban támaszkodó erdőgazdálkodást kell folytatni. Törekedni kell a természetszerű erdők minél több jellegzetességének ésszerűen meghatározott mértékű rekonstrukciójára, minél több helyen a folyamatos erdőborítást biztosító, elegyfajokban, holt faanyagban és idős faegyedekben gazdagabb állományok kialakítására.
Ehhez sok helyen egy hosszabb átalakítási periódusra lehet szükség, például az idegenhonos fafajok lecserélése, vagy a nagy területű homogén állományok szerkezeti az élőhely hatása a parazitákra. E szemlélet követői, a napjainkban uralkodó gyakorlattal ellentétben, nem a természet erői ellenében, hanem azokra támaszkodva próbálnak értékes faanyagot termelni, ezáltal csökkentve a költségeket, s egyúttal minimalizálva a gazdálkodás ökológiai és ökonómiai kockázatát.
Ugyanakkor a védett vagy fokozottan védett státusú területeken — ahol a biodiverzitás-megőrzés az elsődleges cél — nem elegendő, sőt akár nem is kívánatos a PRO SILVA erdőkezelés alkalmazása, mert gyakran akár annak elveivel ellentétes beavatkozások vagy be nem avatkozások lehetnek szükségesek a védelmi cél elérése érdekében.
A természetvédelmi célok pontosabb megfogalmazásáig, s az elérésükhöz szükséges eszközök és szabályozók kidolgozásáig is rendkívül fontos a jóvátehetetlen beavatkozások elkerülése!
Tehát szokjon hozzá a sáros orrhoz és a rengeteg nyaláshoz. Ez egy jó dolog — a kölyökkutyák számára ez jelenti a környezetük felfedezését és az új világuk megtapasztalását.
Kulcsszavak: élőhelypusztulás, élőhely-fragmentáció, vágásos erdőgazdálkodás hatásai, természetes bolygatás paradigma, természetvédelmi kezelés 1. Oikosl 71, 3, — Angelstam, Per — Dönz-Breuss, M. Az élőhely hatása a parazitákra and Tools for the Maintenance of Forest Biodiversity.
Ecological Bulletins How Much, How To? Practical Tools for Forest Conservation. Maintaining Biodiversity in Forest Ecosystems. Conserving Forest Biodiversity. Natural Woodland. Növénytársulások dinamikája. In: Mátyás Csaba szerk.
Mezőgazda, Budapest, 72— Standovár Tibor — Primack, Richard B. A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
