Csilló paraziták
Evolúciójuk[ szerkesztés ] A közelmúltig a csilló paraziták ismert csillós fosszíliák az ordovícium időszakból származó Tintinnida formák csilló paraziták.
Trichinella, ahol telepedik le
A fosszíliák kétféle tintinnidát és valószínűleg egy ősi suctoriát tartalmaztak. A legtöbb más eukariótától eltérően a csillósok két különböző sejtmaggal rendelkeznek: egy kicsi diploid mikronukleusszal és egy nagy poliploid makronukleusszal.
Parazita tök tej Csilló paraziták mi ez, A parazitákról általában :: - InforMed Orvosi és Életmód portál :: paraziták A parazitákról általában Parazitának azokat az állatvilágba tartozó élősködőket nevezzük, amelyek táplálékuk megszerzése céljából egy másik. Élettevékenységükkel közvetve, vagy közvetlenül károsítják gazdájukat. A rendszertani besorolás szabályainak megfelelően a paraziták is kettős nevet viselnek: például Ascaris lumbricoides. Az első név a nemzetségre genusa másik az adott nemzetségbe tartozó fajra species utal.
A mikronukleusznak a szaporodásban, a makronukleusznak az általános sejtszabályozásban van szerepe. Utóbbi a mikronukleuszból keletkezik a genom amplifikációval és átalakításával.
Tripofóbia nyelv és a legjobb Tripofóbia frissítések! 😳
A makronukleusz elkülönülése amitózissal történik, a kromoszómák elkülönülésének folyamata azonban nem ismert. A folyamat nem tökéletes, generáció után a sejt elöregedést mutat, ezért a makronukleuszt rendszeresen regenerálni kell a mikronukleuszból. Ez legtöbbször izogámia alatt történik.
Ekkor két sejt összekapcsolódik, a mikronukleusz meiózisba megy át, a haploid utódok kicserélődnek és egyesülnek létrehozva az új makronukleuszt és mikronukleuszt. Emésztő vakuólumok fagocitózis révén jönnek létre és jellemzően követnek egy meghatározott utat a sejtben, mialatt a lizoszómák megemésztik és lebontják.
Így a vakuólum tartalma már elég apró lesz ahhoz, hogy átdiffundáljon a valuólum membránján a sejtbe. Ha valami maradt az emésztővakuólumban, idővel eléri a sejtalréstamelyen exocitózissal ürül ki.
RÁD TELEPSZENEK! - Élősködők kritika Trichomonas diagnosztikai módszer
A legtöbb csillós rendelkezik kontaktilis vakuólummalamely beszívja vagy kinyomja a vizet a sejtből, fenntartva a kívánatos ozmotikus nyomást vagy az ionegyensúlyt.
Néhány nemnél, mint például a papucsállatkák Paramecium a kontaktilis vakuólum jellegzetesen csilló paraziták alakú, melyben minden ág egy gyűjtőcső.
Táplálkozásuk[ szerkesztés ] A legtöbb csillós heterotrófkisebb szervezetekkel, baktériumokkalalgákkal vagy szerves törmelékkel táplálkoznak, amelyet módosult orális csillóikkal söpörnek a szájnyílásukba. A szájnyílást balról egy sor sodróhártya membranellajobbról pedig egy parorális membrán határolja, mindkettő polikinetidekből képződik.
A táplálék a szájnyíláson keresztül a garatba jut, amely táplálék vakuólumokat képez. Néhány csillós nem rendelkezik szájnyílással és ozmotrófiával táplálkozik, míg mások ragadozók és más protozoákkal, akár más csillósokkal táplálkoznak. Néhány csillós állati élősködő, közülük az egyetlen ismert emberi parazita a Balantidium coli.
